("... mindenki álljon vigyázba...")

Strandidő lesz...

Kedves Napiszar! Úgy látom bővült a bosszúállók csapata. Csatolok egy képet egy Temuról rendelt lufiról, amin már az új csapattagok is láthatók.

Egy pasi ül a bárban, meglát egy izgatóan gyönyörű nőt. Megkérdezi a csapost, nem tudja-e véletlenül ki az a hölgy a bár túloldalán, mire a csapos közli, hogy ő a város legjobb ribije. A pasit földöntúli boldogság tölti el, hogy ez a gyönyörű nő az övé lehet! Odamegy hozzá, megkérdezi a tarifát. − Száz dollár, ha csak kézzel csinálom. A pasi sokallja, de a nő kivezeti a klub elé és rámutat egy piros Ferrarira. − Ezt csak a „kézimunkámmal kerestem”. Pasi belemegy, szobára mennek. A dolog után állítja, hogy még soha ilyen fantasztikus kézimunkában nem volt része. Eltelik egy hét, a pasi megkérdezi mennyi lenne a tarifa, ha szájjal kérné. − 500 dollár. Látva a pasi megingását, a kaszinóra mutat. − Ezt csak a számmal kerestem. Pasi beadja a derekát, és nem bánja meg. A korábbinál sokkalta fantasztikusabb élményben volt része. Egy hét sem telik el a pasi újból felkeresi őt, mennyi lenne a punci ára… Erre kivezeti a kaszinó teraszára, alattuk a város hever. − Ugye nem azt akarod mondani, hogy tiéd a város? – mondja a pasi. A nő nagyot sóhajt: − Nem, de ha lenne puncim, az enyém lenne.

Parkoló egy amerikai italbolt előtt